A meddőség egyik lehetséges oka: inzulinrezisztencia
Várszegi Viktória
2014. január 15.

Az újonnan fókuszba kerülő betegség - melynek jelentőségével az orvostársadalom is csak most ismerkedik - több százezer nőt érinthet Magyarországon.

Mi az az inzulinrezisztencia? A meddőség gyakori oka, a cukorbetegség előfutára – egyre többször halljuk, de miről is van szó valójában? Ahhoz, hogy a betegség lényegét megértsük, tisztában kell lennünk a szervezet cukoranyagcseréjének alapvető működésével.

Hogyan működik a cukorháztartás?

A szervezet működéséhez energiára van szükség, ezt az energiát a cukor biztosítja. A cukrot a vér szállítja a szervekhez, a sejtekbe való beépülését pedig a hasnyálmirigy által termelt inzulin teszi lehetővé. Az egészséges szervezet azonban nem dolgozik feleslegesen: ha nincs beépítendő cukor a véráramban, a hasnyálmirigy is szünetelteti működését, vagyis nem termel inzulint. Probléma akkor van, ha egyes szervek sejtjei felveszik a cukrot a véráramból, más szervek viszont nem – ez utóbbi esetben a hasnyálmirigy úgy érzékeli, még több inzulint kell termelnie a cukor beépüléséhez. Hiába azonban a fokozott inzulintermelés, bizonyos szervek továbbra sem építik be a cukrot, ebből adódóan magas marad a vércukorszint, illetve az inzulin szintje is. Az optimálisnál magasabb vércukorszint roncsolja a szöveteket, a tartósan magas inzulinszint pedig az egyes szerveket, ilyen például a petefészek.

Nehéz felismerni...

Sok a téves diagnózis, hiszen a bizonytalan tünetek miatt pontos helyzetértékelést csak nőgyógyász és endokrinológus szakemberek adhatnak együttesen. Gyakran előfordul, hogy a cikluszavaraikkal nőgyógyászhoz forduló fiatal nőknek/lányoknak mindössze fogamzásgátló tablettát írnak föl, nem is gondolván az inzulinrezisztencia lehetőségére. Ráadásul sokan el sem jutnak odáig, hogy orvoshoz forduljanak, mert a menstruáció szabálytalanságait vagy a problémás arcbőrt életkori sajátosságként azonosítják, és várják panaszaik enyhülését. Az idő azonban a betegek ellen dolgozik: az enyhe fokú inzulinrezisztenciát jóval könnyebb kezelni, mint az előrehaladott betegséget. Előbbi esetben elég lehet a megfelelő diéta és a rendszeres testmozgás, súlyosabb stádiumú betegség esetén olyan gyógyszeres terápiára is szükség lehet, amely segíti a szövetek inzulinfelvevő képességét, illetve amikor a gyors teherbeesés a cél, műtéti úton is kezelhetik a petefészket.

Tünetek

- A cukoranyagcsere felborulásának egyik következménye a hasi típusú hízás;
- rendellenes (fokozott) szőrnövekedés;
- bőrproblémák;
- a tartósan magas inzulinszint roncsolja a petefészkeket, ebből adódóan rendszertelenné válik a ciklus, sőt akár ki is maradhat a menstruáció, amely nehezített teherbeesést, meddőséget okoz.

Az első jelek már kamaszkorban jelentkezhetnek, de könnyű összekeverni őket a pubertás időszakára egyébként is jellemző, hormonális okokból adódó kellemetlenségekkel (pl.: problémás arcbőr, szabálytalan ciklusok).

Kapcsolódó cikkeink