Minden változás, a legapróbb is, visszajut hozzánk. Amikor elkezd növekedni a pocakja, nekünk kell meggyőznünk, hogy így is gyönyörű, sőt. Amikor fáj a háta, nekünk kell megmasszíroznunk. Amikor lekváros kenyeret kíván kovászos uborkával, nekünk kell elkészítenünk... És ahogy múlnak a hetek és sűrűsödnek a teendők, úgy lesz egyre inkább a mi dolgunk (is).

Fizikai változások

Ha párunk azon szerencsés kismamák egyike, akiket az első harmadban elkerül a hányinger és a reggeli rosszullét, még mindig meg kell küzdenünk a fáradékonysággal. A várandósság kezdetén a nők általában bárhol, bármilyen helyzetben és körülmények között képesek elaludni. Látszólag ugyan semmi nem változott még, nincs óriási pocakjuk, ami jelezné a "más állapotot", legszívesebben mégis egész nap csak heverésznének, pihennének, aludnának. Esetleg ugyanezt a hármat, más sorrendben. Mikor már kezdünk súlyos álomkórra gyanakodni, elérkezik a második harmad, és rájövünk, az előző hónapokban végig csak mostanra raktározott.

A második harmadban valószínűleg több energiája lesz, mint bármikor. És mint bárkinek. Legyen szó a gyerekszoba tervezéséről, a bio-piacok felkutatásáról, a kékbálnák kihalásáról vagy a szexről, mindenbe óriási elánnal és lelkesedéssel veti bele magát. Kifogyhatatlan az energiája.

És bár talán nem eszik mindig "kettő helyett", a legváratlanabb időpontokban a legelképesztőbb összetételű menüket képes eltüntetni. Amíg nem kényszerít minket is hasonlókra, aggodalomra semmi ok - szervezete biztosan tudja, miért van szüksége ezekre a felfoghatatlan kombinációkra.

És a válasz (sok-sok kispapa majdnem első kérdésére): igen. Igen, meg fog nőni a melle. Teltebb lesz és kívánatosabb - és sokkal érzékenyebb is. Finoman közelítsünk, és azon se lepődjünk meg, ha a várandósság elején már a közeledésünktől is meghőköl; el fog múlni.

Változások a személyiségben

Talán nem (mindig) olyan látványosak, mint a fizikai változások, mégis ezen a téren számíthatunk a legnagyobb felfordulásra és a legtöbb meglepetésre.

A "mindenre felkészülés" keretein belül számíthatunk többek között arra, hogy kedvesünk mostantól új nyelven kezd el beszélni, melynek tankönyvei (szakirodalom álnéven) a lakás minden pontján megtalálhatóak lesznek. Szabadidőnkben az 500 km-es körzetben fellelhető minden bababolt kínálatát felfedezhetjük, hogy aztán végül mégis nekünk kelljen összeeszkábálni a babaágyat; megtanulhatjuk, miért nem ér semmit az egyik pelenkázó, miközben szuper a (teljesen ugyanolyannak látszó) másik; törhetjük a fejünket, miért sírdogálja végig a motorolaj-reklámot a tv-ben; tanúi lehetünk, ahogy a "legvagányabb", "legkeményebb" nők is minden babára rámosolyognak, a mimózák megvadulnak... Igen. Eljött az ideje, hogy hangulatváltozások tornádói söpörjék végig otthonunk és kapcsolatunk legeldugottabb zugait is.

Két dolgot tehetünk. (Mármint magunkban. Hogy vele mit, arról legközelebb esik szó.) Először is: elhisszük, hogy ez így van rendjén. Másodszor: elhisszük, de legalábbis bízunk benne, hogy a sok meglepetést okozó ismeretlen helyét nemsokára visszafoglalja az az énje, amelyiket a várandósság előtt ismertünk...