Apa, gyere haza!
Várszegi Viktória
2009. február 18.

Mindennapi történet ez olyan férfinál, akivel szemben magas követelményt támasztanak a munkahelyén, karriert akar csinálni, vagy félti az állását, és ezért panaszkodás nélkül hagyja, hogy túlórát és többletmunkát varrjanak a nyakába. Ezt a helyzetet a nők többsége el tudja fogadni. A gyerek viszont nem - és igazán meg sem ismeri az édesapját.

Sok édesanya elbeszéléséből kitűnik, hogy a férj a gyerek megszületése után egyre több időt tölt házon kívül. Mintha a munkába menekülne, mivel így távol kerülhet a gyereksírástól, a gondterhelt anyától és a kellemetlen házimunkától.

A nők megértőbb része a túlzott mértékű felelősségvállalással magyarázza ezt a menekülést. Szerintük a férfi úgy érzi, még többet kell dolgoznia, hogy képes legyen egyedül eltartani a családját. Az eddig végzett számos közvélemény-kutatás eredménye viszont hűen dokumentálja azt az ellentmondást, ami a családos férfiakat jellemzi.

Manapság divatos aktív apának lenni, az elméletnek a mindennapi gyakorlatba történő átvitele azonban akadozik.

"Ellentmondás, hogy az egyik oldalon az apától több részvételt várnak el a család életében, ugyanakkor az idő, amit otthon tölthet, egyre kevesebb" - állapítja meg a görög származású müncheni családpszichológus, Vasziliosz Ftenakisz professzor.

Azoknak a nőknek, akik ezt az ellentmondást fel akarják oldani, harcolniuk kell. A pszichológus azt tanácsolja: "Mondják meg a párjuknak világosan, mit várnak el tőle, miben kell megváltoznia. Nem kell lelkiismeret-furdalást érezniük, hogy sokat követelnek mindjárt az első időben. Apának lenni ugyanolyan komoly kötelesség, mint a férfi hivatása. A munkahely tehát nem lehet fontosabb, mint a gyermekhez fűződő kapcsolata."

- A férfiak annyiban vesznek rész a gyermek gondozásában, amennyi gyengédségre vagy játékra igényük van, és ameddig a kedvük tartja - summázza eddigi tapasztalatait Adelheid Glieder-Simon német szociológus. Szerinte a legtöbb apának ritkán van saját feladata a családon belül. - Ha mégis volna, az még a modern házaspárok esetén is a tiszta munkára korlátozódik: sétál a picivel, focizik a nagyobbal, elviszi az óvodába, vagy elmegy a szülői értekezletre. Viszont az anya eteti, méri a lázát, esténként ő fekteti le. Messzemenőleg rá marad a háztartás és gyereknevelés legtöbb gondja - akkor is, ha ő maga is dolgozik.

A leginkább szenvedő alany azonban a gyermek. Ő ezt úgy éli meg, hogy az apa velük lakik ugyan, de alig törődik valamivel. Ez pedig nyomot hagy a lelkében. Az apa fontos példakép a gyermek személyiségének fejlődésében, főleg azokban a családokban, ahol ő az egyetlen férfi. A gyermekeknek szükségük van az édesapára, hogy megtanulják, mi a különbség férfi és nő között.

A lányoknak is szükségük van apjuk másságára, hogy saját női mivoltukkal azonosulni tudjanak. A családterápiával foglalkozó pszichológusok gyakran tapasztalják, milyen következményekkel jár, ha kevés figyelmet kapnak a lányok az édesapjuktól. A leggyakoribb baj, hogy felnőve kevés az önbizalmuk, de a táplálkozási zavar is erre vezethető vissza.

A kisfiúk az apától tanulhatják meg, mit jelent férfinak lenni. Ha ez a példa hiányzik a családból, máshol keresnek maguknak ideált, mondjuk a filmekből, a televízióból vagy a reklámokból. Csakhogy ezek a férfialakok gyakran egyoldalúan tárulkoznak fel, a szerető édesapa egészen más példát mutat a gyermekeinek.

Forrás: origo