...az apás szülés sem "kötelező"
Manapság egyfajta társadalmi elvárássá vált az apás szülés, holott a szakma egyes képviselői már vitatják létjogosultságát, sőt bizonyos vélemények szerint a papa akaratlan izgalma, aggódása akár meg is akaszthatja a szülés természetes menetét. Michel Odent - az alternatív módszereket egyébként propagáló – francia szülészorvos úgy vélekedik, hogy az apa jelenléte csökkentheti az oxitocin termelődését, ezzel megzavarhatja a szülés természetes folyamatát. Szerinte az apa feszültsége, izgatott állapota nagy kockázatot jelent az anyára nézve, ugyanis a szülő nő tudat alatt érzékeli partnere megnövekedett adrenalinszintjét, amely erős stresszt vált ki nála, következésképp szervezete kevesebb oxitocint termel, ami a méhösszehúzódások gyengüléséhez, leállásához vezet. A neves orvos a császármetszések túlzott elszaporodását is az apás szülés erőszakos propagálásának számlájára írja. A kérdést persze még kutatják, nincs elegendő bizonyíték a kétkedők kezében sem, annyi azonban bizonyos, pusztán attól nem válik valaki jó apává, hogy jelen volt gyermeke születésének pillanatában. Ezt a döntést minden párnak magának, egyéni szempontjaik figyelembevételével kell meghoznia. Bárhogy is határozzanak, az lesz a jó döntés.
A kiegyensúlyozott apa-gyermek kapcsolat megalapozásában az anyának is fontos szerepe van
Az apaszerep milyensége nagyban múlik az édesanyán, hiszen ő az, aki a nap nagy részét a babával tölti, ő az elsődleges referenciaszemély a pici életében. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a kicsi – legalábbis eleinte – az anyján keresztül érzékeli édesapját, vagyis, ha az anyának fontos az apa szava, tiszteli a párját, az apai tekintély kialakulása is várhatóan zökkenőmentes lesz, még akkor is, ha az apa érthető okokból kevesebbet van otthon.
Fontos, hogy a papa – annak ellenére, hogy a nap nagy részében fizikailag nincs jelen – mégiscsak ott legyen a gyerkőc tudatában. Az olyan mondatoknak, mint például a "Hogy fog ennek apa örülni!" vagy "Mit fog szólni ehhez a papa?" felbecsülhetetlen a jelentőségük, ugyanis ezekkel a megnyilvánulásokkal az anya folyamatosan azt közvetíti, hogy fontos az apa véleménye, ezért a picinek is az lesz a későbbiekben.
Szerencsés, ha az anya nem bírálja az apa kicsit másmilyen, ha tetszik, férfiasabb nevelési stílusát. Ellenkező esetben a férfiban nem alakulhat ki az apai szerep egyedülállóságának – egyébiránt jogos – érzete. Megjegyzendő, hogy mindez fordítva is igaz. Gyakori, hogy a másfél-kétéves korú gyermekek egyszer csak jobban hallgatnak édesapjukra, ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy az apa nevelési elvei jobban beváltak volna, az anya pedig elrontott volna valamit ezen a téren. Sok pár életében okoz feszültségeket ez az időszak, de a kézenfekvő feltételezés, miszerint az anya elkényeztette a gyereket, azért nem akar neki szót fogadni, bizony nem állja meg a helyét. Az igazság az, hogy ebben az életkorban az anya retorzióit nehezebb elfogadnia egy gyermeknek, akivel addig szoros közelségben élt. Ezzel - a fölösleges feszültség elkerülése érdekében -minden férfinak tisztában kellene lennie.
Apává válni sem egyszerű!
Tény, hogy az ifjú apáknak általában kevesebb figyelmet szentel környezete, a szakemberek, a család vagy a barátok egyaránt kevesebbet törődnek a kispapa "szükségleteivel", pedig több kutatási eredmény is igazolja, hogy a férfiaknak több támogatásra lenne szükségük, különösen az első gyermekük születése körüli időszakban. Sokan közülük arra panaszkodnak, hogy - bár szívesen részt vesznek mindenfajta felkészítő tanfolyamon, elkísérik párjukat az esedékes vizsgálatokra, stb. - az ő kérdéseiket, aggodalmaikat kevésbé veszik figyelembe az ilyen alkalmak során az illetékesek.