KeresésFelhő, kulcsszavak
allergia  alvás  anyaméh  anyaság  anyatej  apa  asztma  baba  babaruha  babatáplálás  bébiétel  betegség  bőr  bőrápolás  bőrvédelem  családi pótlék  családtámogatás  császármetszés  csecsemő  cukorbetegség  depresszió  diéta  divat  dohányzás  Down-szindróma  D-vitamin  egészség  ekcéma  elhízás  ételallergia  étkezés  étrend  fájdalomcsillapítás  fertőzés  fogamzásgátlás  fogantatás  fogyókúra  folsav  genetika  gyed  gyermekprogram  gyermekvállalás  gyes  H1N1  hallás  hányás  hasmenés  hímivarsejt  hízás  hormon  hormonok  hozzátáplálás  ikrek  immunrendszer  influenza  játék  kalcium  köldökzsinórvér  koraszülés  koraszülött  kórház  KRIO Intézet  kutya  láz  lombikbébi  magzat  meddőség  megfázás  menstruáció  mese  mesekönyv  mesterséges megtermékenyítés  munka  munkavállalás  napozás  nátha  nőgyógyász  nyár  őssejt  őssejtbank  őssejtterápia  otthonszülés  ovuláció  pajzsmirigy  párkapcsolat  PCOS  peteérés  programajánló  programok  pszichológia  sperma  spermium  sport  stressz  szerelem  szex  szoptatás  sztármami  szülés  szüléstörténet  születés  születés hete fesztivál  szülőszoba  tanulás  táplálkozás  tápszer  tej  terhesség  termékenység  torna  trombózis  újszülött  ultrahang  utazás  vajúdás  várandósság  védőoltás  vetélés  vitamin  vitaminok 

Interjú Csisztu Zsuzsával

2014.01.14.

Csisztu Zsuzsa immár két gyönyörű kisfiú édesanyja. Megkértük, meséljen kicsit arról, más volt-e a második várandóssága, hasonlít-e a két fiú egymásra, és persze, hogy mit is gondol az őssejtlevételről.

Fotó: RTL Klub

Hogyan változtak meg a mindennapjai a várandóssága alatt?

Nagyon szerencsés vagyok, mert mindkét várandósságomat jól viseltem. Igaz ugyan, hogy a második babavárásnál az első trimeszter kissé nehezebben ment, mert voltak apróbb rosszulléteim, de mivel szinte az utolsó napig dolgoztam, sikerült a figyelmemet gyakorta más irányba terelnem. Talán ennél a várandósságnál még tudatosabban figyeltem példul a táplálkozásomra.

Mennyiben volt más ez a várandósság, mint az előző?

Elsősorban az jelentette a változást, hogy velünk együtt várta a baba érkezését a nagyfiam, és ezért naponta ezer kérdéssel bombázott az állapotomról. A "mekkorára fog még nőni a hasad, Anyucitól” kezdve a „milyen pici lesz a testvérem, amikor megszületik"-en át nagyon sok minden érdekelte és ezzel persze az is együtt járt, hogy nem pihenhettem annyit, amennyit szerettem volna, mert Ő ugyanúgy igényelte a figyelmet, mint addig. Ugyanakkor épp ez volt benne a csodálatos, hogy Ő is részt vett a várakozásban a maga módján, én pedig miden segítséget megkaptam a páromtól, hogy minden rendben menjen.

Hogyan készült a család a baba érkezésére?

A legfontosabb feladat az volt, hogy Krisztiánt, a nagyfiamat felkészítsük arra, hogy mostantól nem csak egyedüli gyerek lesz a családban. Nagyon sok beszélgetéssel és mesével töltöttük ezt az időszakot, sőt még a névválasztásban is kikértük a véleményét. Ugyanakkor az is érdekes "de ja vu" érzéseket keltett bennünk, amikor Krisztián évekekkel ezelőtt eltett és féltve őrzött holmiait, ruhácskáit előszedtük, amiből persze sokat örökölt Adrián, hiszen ezek nem kopott csak kinőtt holmik voltak. Beugrottak a régi emlékek, és jókat derültünk ezeken együtt.

Hogy fogadta kistestvérét a nagyobb testvér?

Nagyon jól fogadta, hiszen már a szülés után pár órával megjelent a Maternity Klinikán és a szobánkban már a homlokára is nyomta az első puszit. Már öt hónapja szokja, hogy kistestvére van, és azt hiszem, nagyszerűen éli meg ezt a változást, szereti Adriánt, puszilgatja, beszél hozzá, sőt még az esti fürdetésében is részt vesz.

Hasonlít egymásra a két fiú természete?

Annyiban igen, hogy mindketten kiegyensúlyozott és nyugodt babaként töltötték ezt az időszakot. Nagy különbség az ételhez való viszonyulásban van, hiszen amíg Krisztiánnál sosem volt lényeges kérdés az evés és a mai napig sem az, addig Adrián kifejezetten jóevő gyereknek számít.

Talán korai még a kérdés, de terveznek esetleg harmadik babát?

Ez most még valóban korai számunkra, hiszen mindkét fiú nagy figyelmet és odaadást igényel, ugyanakkor a józanság is arra int minket, hogy gondoljuk át a korlátainkat.

Mit tartott a legfontosabbnak a szülésnél?

Elsősorban azt, hogy az első szülést, illetve császármetszést is levezető orvosom, Papp Zoltán Professzor és csapat kezébe kerüljek, ezért követtem őt, amikor kórházat váltott a Maternity Kliniára. A nyugodt és kiegyensúlyozott környezet is fontos volt, az is, hogy a férjem mellettem legyen a műtét alatt, és persze az, hogy a szülésen kívül egyébként soha máskor nem kínálkozó alkalmat kihasználjuk a köldökzsinórvér levételére a későbbi őssejt tárolás érdekében.

Mikor döntött az őssejttárolás mellett?

Már az első gyermekem születése előtt megbeszéltük a férjemmel, hogy mivel rendelkezésre áll ez a tudományos lehetőség, hogy eltároltassuk a megszületett fiúnk köldökzsinórvérből nyert őssejtjeit, mi élni fogunk ezzel. Elsősorban a férjem - aki orvos -, győzőtt arról meg, hogy mennyire gyorsan fejlődik ez a tudományág, és évről-évre egyre többféle betegség gyógyítására derül fény, amelyhez őssejtet használnak, de a fejlődés nagyon gyors, vagyis érdemes a jövőbe fektetni.

Miért döntött az őssejttárolás mellett?

Nos, azt gondolom, hogy botorság lenne nem élni egy olyan lehetőséggel, amely esetleg egy betegség alkalmával talán a legnagyobb segítség lehet a gyógyulásban. Egyetlen szülő sem szeretné betegnek látni a gyerekét, de nem vagyunk jósok, nem tudhatjuk, mit hoz az élet. Erre a lehetőségre, mint egy jövőbeni befektetésre tekintünk, egy olyan "bankbetét" formájában, amit lehetőség szerint sosem kell felhasználnunk.

Miért a KRIO Intézetre esett a választása?

Nos, hazánk legnagyobb őssejtbankjánák mind a szakmai munka, mind a szülésre való felkészítés és az ahhoz tartozó tájékoztatás rendkívül ember-, anya- és babaközpontú. Továbbá az is fontos volt számomra, hogy a jövőbeni tárolás szempontjából itt érzem a legnagyobb biztonságban a levett őssejtek tárolását.

Mit üzenne azoknak a kismamáknak, akik még nem döntötték el, levetessék-e gyermekük őssejtjeit?

Úgy gondolom, hogy fel kell mérni azt a kockázatot, hogy mi történhet, ha nem veteti le az ember az őssejteket. De ez egy egyszeri és megismételhetetlen lehetőség, vagyis, ha ’ne adj isten’ baj van, akkor már nem lehet visszamenőleg dönteni róla. Úgy vélem, hogy egy szülő kell, hogy bírjon ennyi előrelátással a születendő gyereke, sőt családtagjai védelmében. Persze, hogy ez nem olcsó mulatság, de ha belegondolunk, hogy egy várandósság alatt mennyi fölösleges babaruhára költünk, amit – tapsztalatból mondhatom -, hamarabb kinő a gyerek, mint hogy elhasználja, érdemes inkább ilyesmire spórolni, sőt megkérni a családtagokat és barátokat, hogy a sokadik gyerekholmi vagy „plüss” helyett ebben legyenek a segítségünkre. Ugyanakkor már számos konstrukció létezik akár a részletekben történő fizetésre, akár más megoldásokra, vagyis érdemes a jövőbe fektetni.

Forrás: KRIO Intézet

Ha tetszett a cikk, kérjük értékeld!
A cikket eddig 12 látogató értékelte, átlagosan 3.50 ponttal.
Hasonló témában még több cikket!
Berakom a kedvenc cikkeim közé!
Kapcsolódó cikkeink
Új hozzászólás

Min. 3, max. 8 karakter, csak a magyar abc betűi

Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások