A kisbabák szó szerint a játékon keresztül tanulják az életet - ilyenkor fedezik fel az őket körülvevő környezet sajátosságait, ismerik meg a színeket, hangokat vagy eszmélnek rá az ok és okozat közötti összefüggésekre, de a korai mozgás- és beszédfejlődés szempontjából is óriási a jelentősége ezeknek az örömteli, közös elfoglaltságoknak...

Mit tud a baba?

1-2 hónapos korban: az újszülött baba még nehezen fókuszál, a 25 centiméternél távolabbi tárgyak pedig még nem is léteznek a számára. Végtagjait – bár tudja mozgatni – akaratlagosan még nem igazán tudja használni őket
3-4 hónapos korban: már a legtöbb hangot jól megérti a baba – képes a hallottak kiértékelésére - és a látás is egyre fejlettebb. Az apróság már könnyedén fókuszál a különböző tárgyakra, sőt időnként – bár még véletlenszerűen – utánuk is nyúl.
5-6 hónapos korban: napról napra ügyesebben koncentrál a baba; szakadatlan ismerkedik az őt körülvevő világgal, és ha felfedez valami érdekeset, azonnal utána is nyúl, hogy alaposan megtapogathassa…
7-8 hónapos korban: egyre jobban érdekli a picit a beszélgetés, pontosabban a beszélgetés kölcsönössége. Napról napra ügyesebb lesz, támasz nélkül ül, és immár biztosan nyúl utána a számára izgalmasnak tűnő tárgyaknak.
9-10 hónapos korban: kezdik érdekelni a babát az ok-okozati összefüggések, testi képességei is rohamosan fejlődnek (magabiztos ülés, mászás).
11-12 hónapos korban: első szavak, első lépések...

Képességfejlesztő játékok hat hónapos korig

0-3 hónapos korban

Látva tanul
Ebben a korban nagyon fontosak a vizuális ingerek. Körülbelül 25 cm-es távolságban képes fókuszálni a baba, ezért ezen a távolságon belül helyezzük el a számára érdekes tárgyakat. Kedvenc játékait – biztosan lesznek/vannak ilyenek – tartsuk mindig a közelében; de ne ingereljük túl őt, két-három játékon kívül soha ne legyen több a babakocsiban, kiságyban. Bizonyos időközönként váltogassuk is ezeket, a csecsemők meglepően korán el tudják különíteni egymástól a színeket és az állagokat.

A kellemeset a hasznossal…
A mama számára rutinnak számító házimunka bámulatosan izgalmas mulatság a picinek, aki eleinte csak szórakoztatónak találja a teregetés vagy mosogatás sorra ismétlődő mozdulatait, később majd megpróbálja utánozni is őket. (A szerepjátékok szociális értelemben is lényegesek, hiszen később ezek segítségével tanul meg majd az embercsemete együttműködni másokkal – a szerk.)

4-6 hónapos korban

Főszerepben a mozgás
Hatalmas sikert arathat csemeténknél az a bizonyos zötyögős játék, melyet az egyensúlyérzék fejlesztése érdekében meg is fűszerezhetünk némi jobbra-balra hajlással is (a gyakorlatban: vegyük az ölünkbe a babát, nézzen velünk szembe, zötyögtessük őt és hajolgassunk jobbra balra). Ha fekszik a pici, olyan játékokat igyekezzünk kitalálni, amelyek átfordulásra ösztönözhetik őt (általában a hasáról a hátára fordul át először a baba, mert ez a könnyebb). Ha a baba a hasán fekszik, tartsunk a feje fölé játékokat, ezzel arra bíztatjuk őt, hogy emelkedjen fel és érje el az egyes tárgyakat. Játsszunk vele kukucskálós vagy tapsikolós játékokat, de grimaszolhatunk is, nagyon szórakoztatónak fogja találni a dolgot.
Igazi felfedező lesz!

Féléves kor környékére egyre ügyesebben kontrollálja a baba a testét, emellett élénken keresi az új dolgokat. Biztassuk őt ebben, a számára érdekesnek tűnő tárgyakat helyezzük olyan távolságba, hogy – erőlködés, azaz aktív mozgás és koncentráció nélkül – ne érhesse el őket. Beszéljünk hozzá minél többet, akkor is, ha nem közvetlenül vele foglalkozunk. Szólongassuk, amikor járkálunk a lakásban, így arra késztetjük, hogy forgassa a fejét, amely javítja a fejmozgás kontrollját, egyben fejleszti a baba formálódó egyensúlyérzéket is.

Adok-kapok
Adjunk a pici kezébe különböző formájú, színű, állagú dolgokat; vegyük rá, hogy tegye ezeket a holmikat egyik kezéből a másikba, illetve adja vissza nekünk. Soha ne vegyük el idő előtt a játékokat, mindig hagyjunk elég időt csemeténknek, hogy alaposan átvizsgálhassa a kapott tárgyakat, és természetesen, ha eleget tett kérésünknek, azaz átadott egy-egy játékot, azt szolgáltassuk vissza mihamarabb a gyerkőcnek.

Indulás a szabadba!
Vigyük a babát olyan helyekre (játszótér, játszóház, stb.), ahol megfigyelhet más gyermekeket is. Elérkezett az ideje az állatkerti látogatásoknak is, a különböző fajtájú, méretű állatok alapos megfigyelése szintén hatalmas öröm már egy ilyen korú apróságnak.

Képességfejlesztő játékok 6-12 hónapos korig

Engedjük, hogy a pici az egész szobát körbemászhassa, sőt kapacitáljuk is őt minderre! Készíthetünk például különböző játékállomásokat, amelyek – természetes felfedezési vágya miatt – mászásra provokálják majd a gyerkőcöt. Akár nehezített terepen is folyhat a játék; az elérendő játékszigetek közé beépíthetünk egy-egy akadályt is (pl. "pelenkahegy"), amelyet - célja elérésének érdekében - le kell küzdenie a babának.

Mit tud a baba 7-9 hónapos korában?

Rendszerint már könnyedén fordul a hátáról a hasára és vissza; azonban nagyon fontos, hogy kivárjuk, amíg magától megtanulja ezt az összetett mozgássort, ha segítünk neki, pont az ellenkezőjét érjük el, önállóan és a saját tempójában kell szert tennie ezekre a képességekre, ne siettessük őt!

8-9 hónapos korára újfajta mozgássor jelenik meg a pici repertoárjában, mindinkább elemeli törzsét, hasát a talajtól, és szép lassan elkezd a kezére és a térdére támaszkodni.

Nyelvi képességei is rohamosan fejlődnek, napról napra többet ért meg a körülötte elhangzottakból, de az első szavakat csak jóval később, úgy egyéves kora körül ejti ki (sőt egyes gyerkőcök még ennél is később, másfél-kétéves koruk környékén kezdenek egyáltalán beszélni). Egyre jobban érdekli őt a beszélgetés, pontosabban a beszélgetés kölcsönössége és az ok-okozati összefüggésekre is kezd rájönni.

Csemeténk ilyenkor már magabiztosan ül támasz nélkül, akár "magára is hagyhatjuk" egy kicsit, hogy kedvére elmélyedhessen egy-egy érdekesebb játék tanulmányozásában. Helyezzük el körülötte úgy a játékokat, hogy egyes darabokat könnyedén elérjen, másokért nyújtózkodnia kelljen – az önálló felfedezés nagyon lényeges eleme a tanulási folyamatnak. Az izgalmas tereptárgyak elhelyezési trükkjeivel élve, a baba fizikuma és mentális képességei egyaránt edződnek. Mivel erőlködnie kell a vágyott játék eléréséhez, ezért a "munka" közben erősödik a felsőteste, fejlődnek a mozgáskoordinációs képességei, az egyensúlyérzéke és a kézügyessége is.

Mivel kezd rájönni az akció-reakció közötti összefüggésekre a baba, egyre inkább szórakoztatják az eldugós és kukucskálós játékok, illetve különös örömöt fog találni a rombolásban is. Az építőkockákból emelt építmények összedöntése vagy a játékok egymás után való ledobálása egyaránt remek időtöltés a számára.

Egyre jobban érti az ok-okozati összefüggéseket – provokáljuk kicsit a babát!
Az eldugós-megtalálós játékokkal remekül fejleszthetjük a pici absztrakt gondolkodási képességét. Mutogassuk csemeténknek egy-egy kedvenc játékát, majd "rejtsük el" azt számára jól látható módon, hogy pontosan tudja, hol kell majd keresnie az adott darabot, így törekedni fog rá, hogy mihamarabb megtalálja azt. Esetleg a szeme előtt rakjunk bele valamit egy dobozba, aztán helyezzük el valamivel távolabb – gyermekünk minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy megkaparintsa és kinyissa azt a bizonyos dobozkát.

Forma és tapintás
Tegyünk egy textilzsákba különböző mérető, anyagú, tapintású tárgyakat, majd hagyjuk, hogy csemeténk egyenként kitapogassa a különböző kincseket, illetve kivegye őket rejtekükből és tovább méregesse azokat.

Énekeljünk!
Ha eddig nem tettük, itt az ideje, hogy elkezdjük énekelni a babának. Válasszunk egyszerű gyermekdalokat, melyeknek könnyű a szövege, illetve tele vannak ismétlődő rímekkel. A csip-csip csóka típusú dalocskák valószínűleg zajos sikert fognak aratni…

Mi tud a baba 10-12 hónapos korában?

Az első születésnaphoz közelítve 10-12 hónapos kor környékén a legtöbb gyerkőc már – valamibe kapaszkodva – áll. Általában visszafelé már nehezebben megy a dolog, a legtöbb baba nem tud segítség nélkül leereszkedni. A picik többsége előbb áll föl, mint ahogy ülni megtanulna, rendszerint állásból vagy térdelésből ereszkednek ülőhelyzetbe, míg más babák előbb ülnek, és csak aztán állnak fel. Eleinte inkább függeszkednek az apróságok, hiszen kapaszkodva állnak, jellemzően a karjukkal tartják magukat; hosszú hetekbe, de akár hónapokba is telhet, mire megtanulnak biztosan állni a lábukon.

A sokszor ismételt mondatokat már világosan megérti a baba, ha azt mondjuk neki, "gyere ide, mert megyünk sétálni", odakúszik; ha egy kedves ismerős elköszön az ajtóban, elszomorodik; ha az uzsonnát emlegetjük, nagyot nyel, stb. Ha szüksége van valamire, utána nyúl; ha ellenére van valami (pl. egy-egy ételféleség, innivaló), eltolja magától; emellett egyre kezdeményezőbb is (pl. játékot provokál).

Ilyenkor alakul ki az absztrakt gondolkodás képessége is, tehát amikor a baba megtanul elvonatkoztatni a látottaktól: rájön, hogy egy-egy tárgy attól még ugyanaz marad, hogy ő más szögből nézi azt; ráeszmél, hogy ha letakarnak valamit, az még távolról sem jelenti azt, hogy az a valami már nincs ott (kukucs-játék), stb. Állandósulnak az élőlények, tárgyak megnevezései is, például a cica élőben és a képeskönyvben is – színre, méretre való tekintet nélkül - ugyanaz lesz.

Mozogjon minél többet!
Engedjük, hogy a pici az egész szobát körbemászhassa, sőt kapacitáljuk is őt minderre! Készíthetünk például különböző játékállomásokat, amelyek – természetes felfedezési vágya miatt – mászára provokálják majd a gyerkőcöt. Akár nehezített terepen is folyhat a játék; az elérendő játékszigetek közé beépíthetünk egy-egy akadályt is (pl. "pelenkahegy"), amelyet le kell küzdenie a babának a cél elérése érdekében.

Lenyűgöző részletek
Egyre ügyesebben fókuszálja figyelmét a baba, ennek köszönhetően igyekszik mindent alaposan megvizsgálni; kedvenc játékai vagy a látóterébe kerülő újdonságok apró részletei is érdeklik már. Használjuk ki, amikor csemeténk elidőzik egy-egy tárgynál, mondjuk el neki, mi az, mire való, stb.

Együttműködésen alapuló játékok
Labdázzunk! Válasszunk különböző méretű lasztikat, ezzel (is) segítve a kézmozgás kontrolljának kialakulását.

Legyünk kreatívak!
Elérkezett az ideje a maszatolós játékoknak; ujjfestéssel, kézlenyomat készítéssel egyaránt próbálkozhatunk.

Komolyabb játékok...
Ilyenek például az egyszerűbb kirakós vagy az alakválasztós játékok. Ezek eleinte nehéznek bizonyulhatnak, ezért mindig mutassuk meg, mi a feladat és segítsünk a megoldásban is, a sikertelenség ugyanis könnyen elveheti a baba önbizalmát! Az önbizalom erősítésében kulcsfontosságú a személyes figyelem; örüljünk a baba eredményeinek, támogassuk őt, mindenekelőtt rengeteg dicsérettel. Próbáljunk részt venni a tevékenységeiben, de anélkül, hogy elnyomnánk törekvéseit. Ha megfigyeljük a kicsit, hamar feltűnik, hogy minden esetben meg akarja haladni addigi eredményeit, ha mindez nem sikerül frusztrálttá válik, esetleg dühös vagy elkeseredett lesz – ilyenkor kell közbelépnie a mamának.

A cikk nem minősül orvosi szakvéleménynek, illetve nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Nem vállalhatunk semmilyen felelősséget azzal kapcsolatban, hogy olvasóink hogyan használják fel a webhelyen közölt információkat.