Első hallásra talán furcsának tűnik, hogy lassan természetessé válik jelenlétünk a szülőszobában, ott lehetünk a legintimebb és legmeghatóbb pillanatban, a szülést követő kórházban töltött napokban mégis mintha karantént vonnának a kismama és a baba köré. Ők valahol az üvegajtó mögött ismerkednek egymással, míg mi otthon elárvulva bújunk be kényelmes ágyunkba, és agyonütve alusszuk végig az éjszakát.

Mielőtt azonban személyes sértésnek vennénk, hogy az első együtt töltött pillanatok után napokig nem engednek minket kis családunk közelébe, érdemes körülnézni egy átlagos csecsemőosztályon.

Kórház belülről...

Az üvegajtón innenről még teljesen normális, hagyományos kórházi osztálynak tűnő folyosó látszik. Odaát azonban már más kép fogad, pontosabban inkább más hang. A kórházak többségében van ugyanis egy szoba, ahol a babák laknak, amikor nincsenek édesanyjuk mellett. Ez az idő természetesen nem feltétlenül esik egybe az alvásuk idejével, így ebből a szobából folyamatosan olyan hangok szűrődnek ki, amilyeneket a következő hetekben-hónapokban otthon is hallani fogunk majd. Csak itt sokszorosított példányszámban.

A kórtermekben a mamák, vegyük példának, éppen baba nélkül. Általában 4-6 kismama, kis térben. Ez még önmagában nem okozna problémát, de tudnunk kell, a kismama, különösen a néhány órája vagy napja szült kismama furcsa szokásokat vesz fel. Ha azt mondjuk neki, szeretjük, sírva fakad. Ha nem mondjuk, azért fakad sírva. Ha bemegyünk meglátogatni, sír. Ha nem megy hozzá senki, akkor azért sír. Ha még nem indult be a tejtermelése, sír. Ha már van teje, az biztosan rossz időben, rossz arányban, fájósan és fejősen, muszáj sírni rajta. Ha nincs vele a baba, sír. Ha vele van, talán megállja sírás nélkül, de alig várja, hogy a baba ne lássa és jól kisírhassa magát. És ez csak egy átlagos kismama átlagos programja, akinek a babája is, ő maga is teljesen egészséges.

Egy csecsemőosztályon pedig általában elég sok kismama tartózkodik egy időben. Némelyek éppen sírnak, némelyeknek éppen a baba sír a karjukban. Némelyek éppen szoptatni próbálnak, mások a pelenkázást gyakorolják. Mindegyikük arcára fájdalom ül, amikor megmozdulnak, és nem ritkán tűnnek fel váratlanul a semmiből kispárnával, felfújt úszógumival közlekedő kismama-alakok.

Pihenés...

Vagyis. Egy pillanatra felejtsünk el mindent, amit eddig  higiéniai és egészségügyi szabályokról hallottunk. Ne is gondoljunk most arra, hogy a babák immunrendszere még gyenge, vagy hogy ahol nem csak egyágyas szobák vannak, zavarnánk a többi kismamát. Ne keseregjünk, hogy az első napokban mi miért nem. Fogjuk fel az egészet úgy, hogy minden ilyen rendelkezés egy célt szolgál: a kispapák védelmét. És pihenjünk ezekben a napokban, amennyit csak lehet, mert hamarosan hazajönnek. És akkor aztán ember kell a gátra.