Rengeteg kérdés merül fel, ha nem akkor és nem úgy alakul a bébiprojekt, ahogyan azt a kezdetekkor eltervezte a gyermekre vágyó pár. Sokszor még az sem egyértelmű, mikor kell szakemberhez fordulni – egyáltalán, honnantól beszélünk problémáról, ha késlekedik a trónörökös?

Meddig várjunk, ha nem jön a baba?

Tankönyv szerint egy év eredménytelen próbálkozás után merül fel először a termékenységi probléma gondolata, de egyes szakemberek ennél tovább várnak, és csak később javasolnak kivizsgálást a párnak. Ebben a kérdésben a szülőjelöltek életkora, korábbi – esetleg aktuálisan is fennálló – betegségeik függvényében dönt a kezelőorvos.

Jó tudni!
Nem törvényszerű az azonnali siker – akkor sem, ha körülötted mindenkinek szerencséje volt, és elsőre összejött a baba –, hiszen a legideálisabb feltételek mellett is csak mindössze 25 százalék a fogantatás esélye. Nyilván más a helyzet, ha valamilyen egyéb, a termékenységet is befolyásoló betegség húzódik meg a háttérben – ilyen például az endometriózis vagy a PCOS, férfiaknál a nemzőszervi sérülések, stb. – ezekben az esetekben tanácsos mielőbb a tettek mezejére lépni!

Lehet, hogy kifutottunk az időből?

A termékenység sem kizárólag életkor függvénye, bár igaz, hogy a húszas évek második felétől évről évre csökken valamelyest a női fertilitás, ami azonban korántsem növeli a meddőség előzmények nélküli, hirtelen bekövetkeztének rizikóját. A helyzet az, hogy nagyon fiatalon is lehet valaki terméketlen, illetve ugyanez fordítva is igaz – ennek ellenére óriási hiba lenne bagatellizálni a kérdést, hiszen a leendő anya és apa életkora egyaránt lényeges tényezőnek látszik.

Néhány kevésbé köztudott információ a férfiak termékenységével kapcsolatban:
Viszonylag ritkán hallani arról, hogy az erősebbik nem biológiai órája is ketyeg, holott tény, hogy a koraharmincas évek kezdetétől egyre kevesebb tesztoszteron termelődik a férfiak szervezetében, ami idővel csökkenti a nemzőképességet is. Továbbá egyre élénkebben vizsgálják az apa életkora és a terhesség lefolyása, illetve a magzat általános egészségi állapota közötti összefüggéseket - az eredmények alapján egyértelmű, hogy a leggyakoribb kromoszóma-rendellenességek kialakulásában mindkét szülő életkora szerepet játszik.

Ha lépni kell…

Termékenységi problémák előfordulása esetén mindig a férfit vizsgálják elsőként. A spermakép analízisére rövid, 3-5 napos önmegtartóztatást követően kerül sor. A steril körülmények között, maszturbáció útján nyert mintát az elfolyósodási idő letelte után kezdik elemezni: az ejakulátum mennyisége 2-6 ml között tekinthető ideálisnak, pH-értéke 7,2-8,0 értékek között változhat, az ennél magasabb eredmény gyulladást jelezhet. A megtermékenyítő-képesség mértékét a WHO ajánlásai szerint határozzák meg: a mintának legalább 20 millió ivarsejtet kell tartalmaznia milliliterenként, és a spermiumok minimum 30 százalékának szabályos szerkezettel kell rendelkezniük. A mozgékonysággal kapcsolatos kritériumok a következők:

• a progresszív mozgást végző spermiumok aránya legalább 50 százalék;
• vagy a gyorsan mozgó hímivarsejtek aránya legalább 25 százalék kell, hogy legyen.

A nőknél először a menstruációs ciklus sajátosságait figyelik meg, hüvelyi ultrahang segítségével ellenőrzik a peteérést, valamint három különböző időpontban hormonvizsgálatot végeznek – amennyiben fény derül valamilyen szabálytalanságra, további hormontesztek válnak szükségessé. A petevezeték átjárhatóságáról ugyancsak meg kell győződni a siker érdekében. A vizsgálat során egy speciális kontrasztanyagot fecskendeznek a méhen keresztül a petevezetőkbe, amennyiben összenövéseket találnak, laporaszkópia segítségével teszik újból átjárhatóvá az érintett területet.

Hormonális problémák a meddőség hátterében?

FSH-nak nevezik a petesejtek érési folyamatáért felelős hormont, ennek szintjét rendszerint a meddőségi kivizsgálás keretében mérik először egy nő életében: az sem jó, ha magas, az sem, ha alacsony, az optimálistól eltérő értékek gátat vetnek a babaprojekt sikerének.

Az FSH befolyásolja a petefészek működését, irányítja hormontermelését, kiváltképp a progeszteron és az ösztradiol kiválasztását. Stimuláló hatása a follikuláris szakaszban, a menstruációs ciklus első felében érvényesül, ebben a fázisban indulnak fejlődésnek a tüszők, amelyek közül általában csak egy, az ún. domináns tüsző válik végül érett petesejtté, miközben a méhnyálkahártya felkészül a jövőbeni magzatkezdemény befogadására és táplálására.

A vártnál magasabb FSH-szint a petefészek kimerülését (menopauza) jelezheti, de más tényezők is meghúzódhatnak hátterében, ilyenek például a petefészkek fejlődési rendellenességei vagy például a PCOS. Az alacsonyabb értékek az agyalapi mirigy/hipotalamusz működési zavaraira is utalhatnak – nőknél és férfiaknál egyaránt.

Mi a teendő, ha bebizonyosodik, hogy a korai klimax tartja távol a gólyát?

Fontos tisztázni, hogy amennyiben a korai menopauza okozza a hormonális eltérést (magas FSH-szint), akkor sincs minden veszve a babaprojektet illetően: a változókor mintegy tíz évig tart, ebben az időszakban még bőven lehetséges a terhesség, bár a természetes fogantatás esélye már csak hozzávetőleg 10 százalék, így jellemzően mesterséges úton érhető el a gyermekáldás.

Rendszertelen ciklus?

Amennyiben túl rövid/túl hosszú egy-egy menstruációs ciklus, illetve a vérzés időtartama eltér az optimálisnak tartott 3-7 napos intervallumtól előfordulhat, hogy ovulációs zavarok állnak a háttérben. Problémát jelezhet az is, ha komoly görcsök kísérik a menstruációt, és/vagy jelentős változás következik be a vérzés mennyiségét/intenzitását illetően. Ennek ellenére megnyugtató a tény, hogy sokszor mindössze a túlhajtott életmóddal összefüggő stressz, alváshiány vagy az egészségtelen táplálkozás okozza az eltéréseket. Ha lehet, elsőként ezen kellene változtatniuk a babára vágyó nőknek – azonban ha nem állt fenn ilyesmi, vagy az életmódváltás dacára sem rendeződött a ciklus, a továbbiakban mindenképp szakorvos segítségére lesz szükség.

Az endometriózis egyenlő a meddőséggel?

Az endometriózis – kifejlett állapotában – meggátolja a fogamzást, vagyis meddőséghez vezet, azonban léteznek olyan eljárások, melyek alkalmazásával a betegséggel küzdő nők esetében is létrejöhet a terhesség. Laporaszkópos beavatkozás segítségével – legalábbis átmenetileg – felszámolhatóak a tünetek, egyúttal a termékenység is visszaállítható, sőt: ha az endometriózis ismételt kialakulása előtt sikerül teherbe esnie a betegnek, nagy valószínűséggel a várandósságot követően megszűnnek a panaszok, vagyis nem újul ki az elváltozás.

Mi a helyzet a PCO-szindrómával?

A PCOS elsősorban endokrinológiai betegség, oka az androgén hormon (férfihormon) túlzottan magas szintje, az elnevezésében is szereplő policisztás ováriumkép mindössze következménye a fennálló hormonzavarnak. Fontos, hogy időben felismerjék az elváltozást, mert sokáig – legalábbis a meddőség szempontjából – eredményesen kezelhető a betegség, bár meggyógyítani, a szó klasszikus értelmében nem lehetséges.

A családalapítást még nem tervező nők esetében többnyire fogamzásgátló tabletta felírásával igyekeznek ellenőrzés alatt tartani a folyamatot (a gyógyszer megakadályozza a peteérést, ezáltal elkerülhető a petefészek további roncsolódása), az aktív, műtéti úton történő kezelést leginkább azoknál a betegeknél alkalmazzák, akik rövid időn belül gyermeket kívánnak vállalni.

Hogyan tovább, ha ismeretlen eredetű meddőséget állapítanak meg?

Amikor elvben jöhetne a baba, mégis késik a gyermekáldás, jellemzően in vitro fertilizációra kerül sor. Szintén ezt a megtermékenyítési eljárást választják, ha a sperma minőségével/mennyiségével adódik valamilyen probléma, illetve amikor nem tudnak átjutni a méhszájon a hímivarsejtek, mert az ott található nyák kémiailag eltér az optimális paraméterektől.

Inszemináció

Más megtermékenyítési eljárásokkal szemben az in vitro fertilizáció nem terheli meg a női szervezetet. A beavatkozás mindössze megkönnyíti a petesejt és a hímivarsejt találkozását, maga a megtermékenyülés spontán történik: a mesterséges ondóbevitel során egy vékony szonda segítségével juttatják a spermiumokat a méhűrbe/méhnyakba. A terhesség és a szülés lefolyásának szempontjából az inszemináció útján létrejövő várandósság semmiben sem különbözik a spontán teherbeeséstől. A fejlődési rendellenességek előfordulási aránya, a vetélési/koraszülési kockázat nem magasabb az átlagosnál, az in vitro fertilizációs eljárás segítségével fogant babák pontosan olyan kilátásokkal rendelkeznek, mint más újszülöttek.

A terhesség létrejöttéhez három-hat inszeminációs ciklus szükséges, hat sikertelen kezelés után érdemes megfontolni a lombikprogramban való részvételt.

Lombikprogram

Amennyiben az inszemináció nem járt sikerrel, esetleg eleve kizárt volt; a lombikprogram adhat esélyt a babára. Az eljárás menete dióhéjban a következőképp foglalható össze: a leszívott petesejtet laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik, majd az embriókat beültetik az anyaméhbe – saját spermával és donor közreműködésével egyaránt történhet a folyamat. Ez utóbbi lehetőség akkor merül fel, ha az apa spermája teljességgel alkalmatlan a megtermékenyítésre. (Spermadonor kizárólag tökéletesen egészséges férfi lehet, hiszen a tüzetes spermaanalízis mellett általános kivizsgáláson is átesnek a jelöltek; és bár személyazonosságuk rejtett, a megjelenésükre vonatkozó összes információt megismerhetik a leendő szülők.)

Forrás: SZIMPATIKA Magazin - Babásmamás.hu