Egy különleges módszerrel a még nem beszélő, néhány hónapos csecsemő is megértetheti magát bizonyos, meghatározott jelek segítségével: a lényeg, hogy egy-egy jelhez mindig hozzátartozik a kimondott szó, tehát nem némán mutogat a mama, minden esetben szóval kíséri a jelelést. Nem az a fontos, hány jelet tud a baba, hiszen 10-20 jellel is "ki tudja magát fejezni" - de van olyan csöppség, aki 100 jelet is használ, vagy még ennél többet is -, vagyis nem a mennyiségen van a hangsúly, sokkal inkább a szülő-gyermek kapcsolat minőségén.

Fotó: Bigstock

10-20 jellel is ki tudja fejezni magát

A kicsi babák rendkívül érzelemgazdagok, tele vannak közlési vággyal, de még nem tudnak beszélni, vagyis értelmi fejlődésük gyorsabb a beszédfejlődésnél. Hiába tudja a néhány hónapos csecsemő, hogy mit akar, mire van éppen szüksége, száj- és nyelvmozgása még nem alkalmas a beszédre, hogy élőszóval elmondja.

- Ez a megfigyelés bennem is erősödött, mikor anya lettem, és kisfiam gesztusait, kézmozdulatait figyeltem - idézi fel Zentai Katalin. - Akkor már hallottam arról, hogy az Egyesült Államokban kifejlesztették a baba jelbeszédet, amelynek három évtizedes múltja, gazdag irodalma és tudományos háttere van.

Érdekelni kezdett a korai kommunikációnak ez a formája, olyannyira, hogy el is sajátítottam, és miután megszereztem a nemzetközi babajelbeszéd-oktatói képesítést, Beszélő Babakezek elnevezéssel elindítottam egy programot a hazai érdeklődők számára. Azóta rendszeresen tanítom a babajelbeszédet, elsősorban édesanyáknak, de édesapák, pedagógusok, pszichológusok is egyre többen érdeklődnek iránta.

Ahogy az oktatótól megtudom, a babajelbeszéd a siketek jelelési rendszerére épülő, halló szülők és gyermekek számára adaptált jelekből áll. Hathetes tanfolyamon sajátítják el a mamák és azok a hallgatók, akiket érdekel. Van, aki idegenkedik tőle, attól tartva, hogy a baba beszédfejlődését gátolja ez a módszer, mások "korai tanításnak", a babák megterhelésének gondolják, de akik megismerik és alkalmazzák, csak pozitívumokat hangoztatnak tapasztalataik során.

- Nem tanításról van szó, nem feladatokról, csupán annak alkalmazásáról, amit a baba amúgy is tud - magyarázza Zentai Katalin.

- A módszer lényege, hogy egy-egy jelhez mindig hozzátartozik a kimondott szó, amely a jelhez kapcsolódik, tehát nem némán mutogat a mama, minden esetben szóval kíséri a jelelést. A lényeg nem az, hány jelet tud a baba, hiszen 10-20 jellel is "ki tudja magát fejezni", de van olyan csöppség, aki 100 jelet is használ, vagy még ennél többet is. Mindenesetre nem a mennyiségen van a hangsúly, sokkal inkább a szülő-gyermek kapcsolat minőségén.

Közös élmény

Hogy ennek az egésznek mi az értelme, és haszna, arra pszichológusok adják meg a választ, akik szerint - mivel a hallási ingerhez vizuális és mozgásos ingerek is kapcsolódnak - a jelelő baba hamarabb tanul meg beszélni, nyitottabb lesz és nyugodtabb. Ha már beszélni tud, a legtöbb kicsi elhagyja a jelelést, de olyan is akad, aki megtartja, egyfajta kiegészítő kommunikációs eszközként vagy egyszerűen jó játékként.

A legfigyelmesebb anya is gyakran tanácstalanul áll a síró, vergődő baba mellett, és képtelen megfejteni, mi lehet a baj. A jeleléssel az egyszerű, hétköznapi dolgok - evés, ivás, alvás - könnyen kifejezhetők, de bonyolultabb érzelmi igények is kiderülhetnek, ha simogatásra, szeretgetésre vágyik például a baba. Egy kézmozdulat, egy jel, egy gesztus - és minden világossá válik. Egy lehetőségről van szó, amely a babák kézmozdulataira, gesztikuláló képességére épít, tehát természetes folyamatot használ fel úgy, hogy lényegében egy plusz nyelv alakul így ki, olyan közös nyelv, amely alkalmas a baba szükségleteinek, érzelmeinek kifejezésére. Ráadásul közös élményt jelent.

A babajelbeszéd-oktatója szerint nem valami helyett van, hanem többletet ad, gazdagítja a szülő-gyermek kapcsolatot, rövid és hosszú távú előnyei vannak, hátránya pedig egyáltalán nincs. Kutatók megállapították, hogy a jelelő babák szókincse, kreativitási képessége gazdagabb lesz, nyelvi, érzelmi fejlődésük gyorsabb. Nagyobb az önbizalmuk, az intelligenciahányadosuk, tökéletesebb érzelmi fejlődésük, általában nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak.

Összefoglalva tehát: a beszédet kísérő jelelés nem más, mint korai kommunikáció, amely megkönnyíti a beszélni még nem tudó babák megértését, harmonikusabbá teszi a szülő-baba kapcsolatot, gazdagítja - közös sikerélményt teremtve - az együtt töltött időt.

Te mint gondolsz erről a módszerről? Alternatív fejlesztési lehetőség vagy csak divathóbort? Jót tesz a verbális képességeknek, esetleg épp ellenkezőleg, hátráltatja a beszédfejlődést?

Forrás: MTI