Nem csak egy nehéz szülés lehet traumatikus
Várszegi Viktória
2019. február 1.

Nem feltétlenül csak a nehéz, orvosi értelemben is problémás szülések után alakulhat ki a poszttraumás stressz-szindróma (PTSD) – ebből a szempontból nem a konkrét történések a fontosak, hanem az, hogyan élte meg mindezeket a kismama.

Fotó: Bigstock

Lényeges, hogy mennyire érezte magát kiszolgáltatottnak a szülő nő, hogy hogyan viselkedett vele a kórházi személyzet, együttműködőek voltak-e, reagáltak-e kéréseire, egyéb közléseire, kellő információt kapott-e a végrehajtott beavatkozásokkal kapcsolatban - vagyis, erőszakmentes volt-e számára saját szülésélménye?

Persze akadnak jól körülhatárolható kiváltó okok is:

Ilyen például a sürgősségi császármetszés vagy a vákumos szülésbefejezés, amikor hirtelen kicsúszik az anya kezéből az irányítás, nem kontrollálhatja többé saját testét, amely gyakran jár együtt a biztonságérzet elvesztésével is.

A sürgősségi császármetszés jellemzően olyan beavatkozás, amelyet a közvetlen életveszély felmerülése esetén hajtanak végre. A halál közelségének megélése – a kisbaba, az anya vagy akár mindkettőjük tekintetében – nehezen, illetve csak hosszú idő elteltével dolgozható föl, így ez a beavatkozás a szülés utáni depresszió és a poszttraumás stressz-szindróma szempontjából is jelentős rizikót képvisel.

További traumatizáló tényező lehet a sokkoló mértékű fájdalom, illetve a nem megfelelő fájdalomcsillapítás, pedig ez utóbbi lehetőség elvileg minden szülőanya számára adott. Megjegyzendő, hogy nagy eltérések lehetnek ebben a tekintetben (is) a különböző kórházak között, valamint létezik egyfajta társadalmi nyomás is. A császáros, illetve hüvelyi szülés versenyeztetése már régóta napirenden van, és sajnos egyre inkább divat lesz "felvágni" azzal is, ha valaki fájdalomcsillapítás, azaz EDA nélkül hozta világra gyermekét.

A PTSD kialakulásának szempontjából döntő tényező, hogy volt-e a kismamának korábban valamilyen erős traumatikus élménye. Ha a múltban már elszenvedett ilyesmit a szülő nő, őt jó eséllyel sokkolhatja a kórházi közeg, valamint az ezzel - bizonyos mértékig - együtt járó kiszolgáltatott szituáció. Ilyen esetekben (is) csak az empátia, a kellő gyengédség és a maximális együttműködés segítségével kerülhető el a betegség kialakulása.

A kontrollvesztés érzése azonban kialakulhat bármelyik szövődménymentes, hellyel-közzel természetesnek mondható szülés során is:

Előfordulhat például, hogy az orvos végrehajt olyan beavatkozást is, amelyet az előzetes megbeszélések alkalmával kifejezetten elutasított a kismama - a probléma persze nem a beavatkozás tényleges megtörténte, nyilvánvalóan szükség volt rá, az viszont távolról sem mindegy, milyen körülmények között hajtották végre azt. Kapott-e elég információt a szülő nő, tudta-e mi és miért történik vele/kisbabájával; ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, nagy valószínűséggel nem marad traumatikus élmény a szülés, mégha nem is a megelőző elképzelések szerint zajlottak a dolgok.

A legtöbben inkább nem beszélnek érzéseikről...

Mivel a PTSD megjelenése sokszor nem köthető objektív tényezőkhöz, sok kismama nem szívesen beszél állapotáról. Ráadásul, azok a bizonyos gyakorta – és természetesen puszta jószándékból - elhangzó szavak, mint például, "az a lényeg, hogy tulajdonképp minden rendben ment", "csak az a fontos, hogy mindketten jól vagytok" nem kifejezetten segítenek feldolgozni az elszenvedett traumát - hiszen nincs minden rendben! Sokan bezárkóznak, egyedül maradnak a számukra negatív szülésélményükkel, amely tovább rontja a sikeres megküzdés esélyeit. Ezek a kismamák nem találják a helyüket a látszólag gondtalan, boldog anyukák közt, sokszor van bűntudatuk, amiért tragikus élményként élték meg szülésüket, holott másoknak – legalábbis az élménybeszámolók alapján – ez volt életük legszebb napja.

A PTSD-ben szenvedő betegek jellegzetes reakciója az ún. elkerülő viselkedés

A betegség korai szakaszában ez legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy a friss anyuka egyáltalán nem kíván beszámolni szüléséről, ha szóba is kerül a dolog, azonnal másfelé tereli a beszélgetést. A későbbiekben halogatja vagy kihagyja a szülést követő kontrollvizsgálatot, és úgy általában széles ívben kerüli az egészségügyi intézményeket. Ha tartósan fennáll a tünetegyüttes, néhány év elteltével komoly problémát okozhat a kistestvér utáni vágy megjelenése - vannak nők, akik traumatikus szülésélményük miatt nem vállalnak több babát, holott mindig is nagy(obb) családról álmodoztak (szerencsésebb esetben kizárólag a programozott császármetszésben látják az egyetlen kiutat).

Talán minden szerencsétlenül járt friss anyuka érzi a szíve mélyén, mi lenne a megoldás; beszélni, beszélni és beszélni a történtekről, aztán fokról fokra újra összerakni a képet.

A cikk nem minősül orvosi szakvéleménynek, illetve nem pótolja a szakorvosi vizsgálatot. A közölt tartalom mindössze általános tájékoztatás, nem használható egészségi problémák, betegségek diagnosztizálására vagy gyógyítására. Nem vállalunk semmilyen felelősséget azzal kapcsolatban, hogy olvasóink hogyan használják fel a webhelyen közölt információkat. 

Kis kép: Bigstock

Kapcsolódó cikkeink