A legtöbb kultúrában jelen van az együttalvás valamely formája, és nagyon kevés olyan létezik, ahol az a kívánatos és elfogadott, hogy a babák egyedül aludjanak állítja kutatásai alapján James J.McKenna.
Az együttalvás sokféleképpen valósulhat meg. Latin-Amerikában, a Fülöp-szigeteken és Vietnamban egyes szülők függőágyban alszanak a kicsivel az ágy mellett. Mások kosárba fektetik a csecsemőt, és az ágy közepére, a két szülő közé helyezik. Japánban sok anya és apa alszik bambusz- vagy szalmagyékényen kisbabája mellett. Emellett sok esetben a szülők egy szobában, de külön ágyban alszanak, ilyenkor a kiságy vagy bölcső mindössze karnyújtásnyira van a szülői ágytól. Azokban a kultúrákban, ahol bevett gyakorlat az együttalvás, igen alacsony a hirtelen csecsemőhalál (bölcsőhalál, SIDS) előfordulási aránya. A világon Hongkongban fordul elő a legkevesebb bölcsőhalál, itt rendkívül népszerű az együttalvás.
Az Egyesült Államokban (és a nyugati világban) is sokkal gyakoribb az együttalvás, mint gondolnánk. A tipikus amerikai otthonban külön szobája van a babának, és a szülők azt mondják, a kicsi a kiságyban vagy bölcsőben alszik. Amikor azonban konkrét kérdéseket tesznek fel arról, hogy pontosan ki hol alszik, kiderül, hogy a legtöbb édesanya valójában csaknem minden éjszaka legalább részben együtt alszik kisgyerekével. A szülők úgy állítják be magukat, mintha követnék a társadalmi normákat, és külön szobában altatnák a babát, miközben ez nem tükrözi a valós viszonyokat. Az Atlantában székelő Betegség-ellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) a babákat érő méhen belüli és környezeti stresszorokról gyűjt adatokat. Ezekből megtudhatjuk, hogy az együttalvás egyáltalán nem olyan ritka az Egyesült Államokban. A kisbabák 68 százaléka élvezhette az együttalvás előnyeit legalább egy ideig, míg 28 százalékuk "mindig" vagy "szinte mindig" együtt alhatott valamelyik szülőjével. Ha ezekhez hozzávesszük azokat, akik "néha" szüleikkel alhattak, az eredmény az, hogy az amerikai 2-9 éves gyerekek 44 százaléka alszik a felnőttek ágyában.
Egy másik fejlett ipari országban, Japánban nemcsak a csecsemőhalandóság igen alacsony (kevesebb mint 3 eset 1000 élveszületésre számolva - ez a szám az Egyesült Államokban 7), de a hirtelen csecsemőhalál is az egyik legritkább a világon (0,2-0,3/1000 élveszületés, az Egyesült Államokban ez 0,5). A Japán Családok a Bölcsőhalál Ellen szervezet beszámolója szerint a hirtelen csecsemőhalál előfordulása tovább csökken, mivel egyre kevesebb anya dohányzik, a kizárólagos anyatejes táplálás aránya pedig elérte a 70-75 százalékot. Sőt, egy felmérés szerint ahogyan gyakoribbá vált az együttalvás és az anyatejes táplálás, továbbá csökkent az anyák dohányzása, úgy szorult vissza a hirtelen csecsemőhalál is. Ez is azt sugallja, hogy nem feltétlenül maga az együttalvás, hanem annak kivitelezése rejt magában veszélyeket. Érdekes módon, bár a japánok ugyanolyan gyakran alszanak együtt gyermekeikkel, mint az amerikaiak, mégis különbözik a társadalmi megítélés. 1998-ban a japán szülők 60 százaléka mondta azt, hogy közös ágyban alszik gyermekével, ez alig 16 százalékkal több, mint az amerikaiaknál. Ez azt jelenti, hogy az együttalvás gyakorlata nem feltétlenül különbözik minden kultúrában, annak társadalmi elfogadottsága viszont igen.