Sokgyermekes anyák napja
Várszegi Viktória
2009. augusztus 20.

Az 1925-ben elindított anyák napja nem foglalkozott a gyermekvállalási kedv szaporításával, erre egy másik, majdnem egyidős anyák napja vállalkozott. A modern ünnepeknél nem ritka, hogy ugyanaz a név alatt számos, egymástól eltérő kezdeményezés indul el. Az Ifjúsági Vöröskereszt a gyermekeken keresztül szólt az anyákhoz, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, a MANSZ pedig a sokgyermekes anyákat köszöntötte fel. A szervezet három évvel a vöröskeresztes kezdeményezés után, 1928-ban biztosságot alakított, hogy augusztus 20-án, Szent István napján ünnepséget rendezzenek a nagycsaládos anyáknak. Az ünnep a magyar anyák nemzeti ünnepe elnevezést kapta, a felhívásához és egyben a bizottsághoz pedig rögtön csatlakozott számos egyéb szervezet (Szociális Missziótársulat, Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége, stb.).

Az első alkalommal a Nemzeti Múzeum kertjében rendezték meg az ünnepen, ahol több mint száz anyát tüntettek ki és részesítettek pénzjutalomban. A Népjóléti Minisztérium jóvoltából a száz pengős pénzjutalmon kívül az elismert anyáknak az ezer gyermekét is felruházták. A magyar anyák nemzeti ünnepe mögé neves személyek sorakoztak fel, mint Izabella főhercegnő, aki maga is nyolc gyermekkel büszkélkedhetett.

A második évben rendezett ünnep felülmúlta az első, hagyományteremtő évet. Magánszemélyek, minisztériumok csatlakoztak a felhíváshoz, adakozásuk jóvoltából megtízszereződött az elismert anyák száma. Az ünnepségről 1929-ben sem hiányoztak a kor rangos képviselői, a fővédnöki tisztet Horthy Miklósné vállalta. A második év számos újítást hozott. A nemzeti anyák napja túllépett Budapest határain, a fővárosi rendezvénnyel párhuzamosan közel ötszáz helyen szerveztek hasonló ünnepséget. A másik újdonság, hogy gróf Széchényi Aladár magánadományt ajánlott fel az egykézéssel leginkább sújtott két vármegyében (Baranya és Somogy), vagyis annak az anyának, aki a legtöbb gyermeket neveli az egygyermekes családmodellt leginkább elfogadó vármegyékben. A jutalom nem kevesebb mint ezer pengő volt, fejenként. Amennyiben eszünkbe jut a később népszerűvé vált sláger, „Havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel”, érezhetővé válik az összeg súlya. Az egyik szerencsés, tizenkét gyermeket nevelő asszonynak maga a kormányzó felesége nyújtotta át a pénzjutalmat. A korabeli sajtó tudósítása szerint az átadás annyira megható volt, hogy „szem nem maradt szárazon”.

A hagyományos anyák napjával szemben, amely folyamatosan növelte a népszerűségét, a magyar anyák nemzeti ünnepe az erős kezdés után visszaesést mutatott. A kezdeti széles körű ünnepség az idők folyamán veszített jelentőségéből, a szervezők még az augusztus 20-ához sem ragaszkodtak. A sokgyermekes anyákon felül a rendőranyák is részesültek elismerésben. A jutalomátadás megőrizte ünnepélyes kereteit, de lebonyolításuk olykor nehézségbe ütközött. A pénzjutalomból nem részesülhetett minden egyes sokgyermekes anya. Az anyák kitüntetése, pontosabban az anyagi segítségnyújtás kérelmező levelek garmadát indította el. A kor átlag életszínvonalát szem előtt tartva érthető, hogy a szegénységben élő anyáknak mennyit jelentett a jutalom, majd a segély. Előfordult, hogy az adományban reménykedő anyák tömegesen érkeztek az ünnepségre, a helyzetet nehezítette, hogy kisgyermekeiket is magukkal vitték. Az összegyűlt tömeget rendőrségi kordonnal lehetett csak biztosítani. A kezdeményezés céljával ellentétben görbe tükröt tartott a korszak szociális ellátása elé, nem várt problémákat hozott a felszínre.

Az anyák gyermekeik számától függően arany, ezüst vagy bronz érméket kaptak. Érdekes, hogy később a náci Németországban és a kommunista Szovjetunióban hasonló szisztéma szerint jutalmazták a sokgyermekes anyákat. Hitler anyja születésnapját, míg Sztálin a nőnapot részesítette előnyben az ünnepnap kiválasztásánál.

Forrás: Ünnep