Nem felel meg a valóságnak, hogy amennyiben diagnosztikus célból beleszúrnak, belepiszkálnak az emlődaganatba, az gyorsabban terjed, vagy a jóindulatú elváltozás rosszindulatúvá válik. Ezzel összefüggő kérdés, hogy ha a frissen felfedezett elváltozást benignus, azaz jóindulatú daganatnak, fibroadenomának tűnik is, mindenképp biopsziás anyagot kell venni belőle. A daganat típusára ugyanis csak a szövettani vizsgálat ad százszázalékos választ.

Nem igaz, hogy ha valaki beüti a mellét, az rákot okoz. Jellemzőbb, hogy a baleset kapcsán felfedezett csomóról derül ki, hogy baj van: az ütés okozta vérömleny ugyanis felszívódik, a daganat viszont megmarad.

A nők gyakran tartanak attól, hogy mammográfiánál összepréselik a mellüket. Ez kétségtelenül okoz némi kellemetlenséget, de a korrekt vizsgálathoz, az egyenletes rétegvastagság eléréséhez kissé össze kell nyomni az emlőt. Óvatosan végezve ez csak minimális fájdalommal jár.

A kis mellet nehezebb megvizsgálni, de rutinos mammográfusnak ez sem okoz problémát.

Fogamzásképes korban a vizsgálatot a menstruációt követő 7–10. napon javasolt elvégezni, mert a peteéréskor és a havi vérzés időszakában ödémássá (vizenyősebbé), duzzadtabbá válik a mell. Ez nemcsak az emlő fokozott érzékenysége miatt érdekes: ödémásabb szövetben nehezebben tájékozódik a mammográfus – bár a modernebb, jobb elbontású digitális készülékeknél igazából ez már nem probléma.